Szerintem az alkoholizálás. Az pont ilyen. Nem értem a fiatalok (és egyre fiatalabbak) túlzott vonzalmát, függését a bódító szerekhez való viszonyban. Pont azért megyünk diszkóba, koncertre, mert ott a zenei élmény eleve eufórikus.

Én nem iszom alkoholt! De olyannyira népbetegséget okozó már az elterjedtsége, hogy mióta láttam őket a tévében, egy interjúszituációban, sokaknak ajánlom őket: felepulok.hu. Ha súlyossá vált valamelyik hozzátartozótok, barátotok állapota, ajánlhatjátok neki ti is, vagy családtagként érdemes helyette is felvenni velük a kapcsolatot!

Ők, az ún. Minnesota-modell segítségével, egy 28 napos felépülési, bentlakásos program keretében foglalkoznak ilyen betegekkel. Segítenek tünetmentessé válni, egy életre. Bár betegségként definiálják az alkoholfüggőséget, felhívják a figyelmet, hogy minden esetben fontos érteni a körülményeit, és a szakma által megfogalmazott mibenlétét az egésznek.

Az oldal így, általános tájékozódásra is jó. Megtudhatjátok, ki az alkoholista ténylegesen, mi is a betegségjelleg tulajdonképpen, és mikortól nem szabad várni. Fizikai, pszichológiai, szociális területen megnyilvánuló, lelki és egyben szellemi tényezőkről beszélnek, de ismétlem: minden ott van náluk leírva, könnyen megérthetően az oldalon!

Mint általában ezek a dolgok, az ő módszerük is anonim, viszont azt elmondanám, hogy sajnos nagy az érdeklődés, így érdemes időben tájékozódni. Ha lehet, konzultáljunk velük minél hamarabb… Ehhez szintén minden elérhetőség fellelhető könnyen a linken.

Ne higgyétek, hogy ez olyan dolog, amit könnyen meg lehet ítélni. Hogy ki az alkoholista és ilyesmiket… Szakember kell mindenhez! Szörnyű kórság az alkoholizmus, szerintem egyszerűen csak találjátok meg valami másban a boldogságotokat – és ehhez kezdjétek el jó időben keresni azt!